Az EHPU Biztonsági és Képzési bizottságának találkozója

Résztvevők:

• Csehország
• Anglia
• Franciaország
• Olaszország
• Svájc
• Németország
• Magyarország

John Lovell mint az ülés levezető elnöke üdvözölte a jelenlévőket, kiemelve a magyar küldöttséget (Szöllösi László és Holló Attila) mint új tagokat.

Az első napirendi pontként egyhangúlag megszavaztuk, hogy a bizottság készít egy közös , uniós adatbázist, melyben az összes ország megosztja a balesetek statisztikáját, a pilóták és eszközök nyilvántartását, ezzel növelve a statisztikák hatékonyságát és az együtt működés lehetőségét.

Ennek a feladatnak az elvégzését Dave Thomphson (GB) vállalta. Azt ígérte, hogy a lehető legrövidebb időn belül mindenkinek elküldi a formanyomtatványokat, melyeket fel kell tölteni az összes létező adattal (Rebisz és nyilvántartás)

Ezzel tulajdon képen már a második pontot is elkezdtük. Mindenki kíváncsi volt az új belépő (HUN) pilótái adataira. Hányan vagyunk és kb. mennyit repültünk 2008-ban. Elmondtuk, hogy a kb. 11 millió magyarból mintegy 1700-an repülnek sikló eszközökkel és átlagban 25 órát fejenként évente (Holló Attila számítása szerint), amire elismerésüket fejezték ki.

Mindenki ígéretet tett a közös adatgyűjtésre, szolgáltatásra.

A harmadik pontot felcserélték egy szimulátor bemutatásával, melyet egy német mérnök (Ulrich Rüger) fejlesztett ki. Szerinte ez a műszer elősegíti a növendékek fejlődését és a pilóták rutinszerzését.

A gép egy műszaki szerkezetre szerelt beülőből, fékfogantyúkból és egy projektorból áll. A vászon olyan közel helyezkedik el a beülőhöz, hogy a benne ülő teljes látószögét betakarja, így azt a benyomást kelti, mintha az ember tényleg a hegyek felett repülne. A szimuláció lényege, hogy vészhelyzeteket szimulál, amelyeket a pilóta le kell reagáljon. A gép hanggal minősíti a reakciókat. Sajnos csak németül beszél de elmondja például, hogy túl nagy féket húztál, nem dőltél kellőképpen bele, stb. Leginkább csukásokat képes szimulálni.

A gyártó szeretné elérni, hogy a nemzeti szövetségek építsék be a gépet az oktatási tematikájukba és követeljék az iskoláktól a gép megvásárolását.

A bizottság ebbe nem egyezett bele. Az olasz küldött kijelentette, hogy az olasz szövetség megvásárol egy gépet, a svájciak is elképzelhetőnek tartották a gép megvásárlását, ha kiderül majd, hogy mennyibe kerül, mert egyenlőre nem lehet tudni az árát.

Holló Attilával egyetértettünk abban, hogy habár az elképzelés jó, mégis a gép nem elégé életszerű. Például lassú a reakciója és nem elég érzékeny a pilóta túlkapásaira. Például egy maximumra lehúzott bal féknél a kép lassan kezd el balra fordulni…

Ezért nyilatkoztam azt, hogy a magyar szövetség nem kíván egyenlőre élni ezzel a lehetőséggel, de mindenképp elmondjuk a kluboknak, és ha valakit érdekel, átadjuk az elérhetőségüket.

A harmadik pontban a német küldött (Karl Slezak) elmondta, hogy indítványt adtak be a német hatóságokhoz azzal kapcsolatban, hogy a meglévő gyártói tanúsítványokat egy újra a Standard EN926/2 változtassák mely hatékonyabb, jobb. A francia küldött rosszallását fejezte ki, nehezményezte, hogy a németek nem beszélték meg az EHPU Biztonsági és Képzési Bizottságával ezt a kérdést mielőtt hatósághoz fordultak. Ennek következtében John Lovell jelezte, hogy a bizottság nem fogadja el ezt az új indítványt.

Negyedik pontként a DHV képviseletében a német küldött ismertette, azt, hogy kísérleteket végeztek az ernyők csukódását vizsgálva és új DHV standardot állapítottak meg.

Következő pontként megszavaztuk azt az indítványozást, hogy a gyártókat rá kell bírni arra, hogy külön nevezzék meg azokat az ernyőket amelyek nem alkalmasak kezdők oktatására.

Elhangzott az is, hogy ajánlani kell azt, hogy versenyeken csak regisztrált és elfogadott ernyőkkel (demó ernyők kizárva) lehessen versenyezni. Itt ismertettem a szlovéniai helyzetet, ahol nem kérnek IPPI kártyát sem a versenyzőktől. Ez felháborodást keltett a résztvevők körében és John Lovell ígéretet tett, hogy felszólítja Szlovéniát ennek korrigálására, az EHPU-n keresztül.

Sajnos volt már hasonló ajánlása a bizottságnak, de nem történt semmi, ezért egyhangúlag megszavaztuk, hogy John küld egy levelet a CIVL- nek(Flip Koetsier) és rámutat a problémákra, kérve, hogy ne csak frappáns válaszokat adjon, hanem tegyen is valamit!

Következő napirendi pontként szóba jött az oktatók jogosítása és az oktatási tematikák közös áttekintése. A francia küldött és a francia hatóság embere, mint meghívott, azt mondták, hogy ők szívesen adnának külföldi oktatóknak is francia oktatási okmányokat, ha az megfelel a francia normáknak. Szóba jött az is, hogy a magyar oktató képzési rendszer a legkeményebb Európában és lehet, hogy a többi ország is követni fogja példánkat (éves továbbképzés)

Ennek megvitatására lesz novemberben 14-15-én, Chamonix-ban egy találkozó, ahol szívesen látnak mindenkit aki hozzá tud/akar szólni ehhez a témához. A francia szövetség állja a költségeket, a küldöttek csupán az utazási költségeket kell állják!

Az utolsó két kérdés a biztonságtechnikai manőverekhez kötődött.

A következő ülés Cornizzolo-ban lesz 2010 július 03-án és 04–én.

Összefoglaló következtetések

• a HFFA megerősítette pozícióját a nemzetközi porondon
• lehetőséget kapunk egy közös európai tematika kidolgozásában
• 2010-ben a tagállamok csak azokat a klubokat fogadják el hivatalosnak amiket a HFFA lejelent nekik. (Pl. Monacoba; Annecybe nem lehet iskoláknak csak úgy kimenni, csak ha előbb bejelentik a HFFA-nak és mint a magyar koordinátor a HFFA engedélyt ad a kimenetelre, lejelenti a külföldi hatóságoknak.)

Szöllösi László
HFFA főtitkár