Pont ebben kellett sietned?

Sajnos ez egy búcsúztató, búcsúzás egy régi baráttól. Nem öreg baráttól, mert  egy tízessel fiatalabb, mint én.

Nem a legrégebbi, de már a réginek számító generáció tagja volt Csizmarik Gábor. A sárkányosok mindenesetre jobban ismerték őt Lajhár néven. A név beszédes.

A nyolcvanas évek elején egy százhalombattai testvérpár kilátogatott a Hármashatár-hegyre repülési szándékkal.

Megálltak a lenti vitorlázó hangárnál, megnézték a repülőket. Szép volt, simogatni való és kényelmes, a lány ott is ragadt, vitorlázó pilóta lett, majd egy német vitorlázó pilóta felesége.

A fiú nem erre vágyott, ő szabadon akart repülni és továbbment a felső hangárig. Ő sárkányos lett.

Már az oktató pályán kitűnt lassúságával, mintha minden méter megtétele a földön a pokol lenne. Ha éppen nem volt sárkány a kezében, rágyújtott. Mondani sem kell, hogy az ELTE biológia szakra járt... Diák lévén soha nem volt pénze, így igen gyakran volt "vendége" valamelyikünknek túrákon vagy a kocsmában. Minden lassúsága, lustasága mellett volt valami, ami nagyon is szerethetővé tette ezt a kedves, szerény és okos fickót. Hogy a látszat ellenére gyors is volt, az a ping-pong csatákban derült ki. Valahogy mindig elérte az elérhetetlen labdákat, utána lepöccintette a hamut a cigiről, majd az elmaradhatalan mosollyal a bajsza alatt  koncentrált a következő labdára. A bulikban az is kiderült, remekül zongorázik, és maga faragta tudományosan a hangfalait, hogy a lehető legjobban szóljon. Addig-addig ment ez így, hogy egyszer csak azt vettük észre, hogy a VB csapatba is bekerült, amiért akkor még nagy volt a tülekedés. 

Akárhogy is húzta a diákéveket, minden jónak vége szakad egyszer. Szarvasra ment a Halászati Kutatóba kutató biológusnak. Beszállt a repülős életbe, hogy újjáélessze a szarvasi hagyományokat. Ez nem a legjobban sikerült. Miközben lelkesítette az összegyűlt ismerősöket, magára nem figyelt és vontatásból elstartolt, csak éppen a beakasztást felejtette el.

Utána ez a videón szépen látható volt. Rendesen összetörte magát is, a gépet is. Lába nem jött teljesen rendbe és ezért  csak az emlékekben élte tovább a repülést, no meg a modellezésben. Megházasodott, fia született, majd pár évre rá felesége egy fertőzésbe néhány nap alatt belehalt. A munkába menekült, lassan áttért a helyi Tessedik Sámuel Főiskolára tanítani. Kollégái csak irigyelhették Csizmarik tanár úr népszerűségét. Pedig buktatott, szigorkodott épp a tanulók érdekében, de, a tanítványok minden kolesz buliba meghívták a rettenetes tanárt. Pechükre, mert billiárdban és dartsban is megverte őket.

Munkám révén sokat jártam Szarvason, ahol "lelaktam" a korábbi sok sört, amit az egykori MMRK-MSE klubtársaktól kapott. Édesanyjával nevelték fiát, bár ő késő estig benn volt a főiskolán majd minden este.

Az idei év az öröm éve volt. Hiába tartott nemzetközi konferenciákon előadást, nem volt doktor azaz dr., mert a papír számára nem volt fontos. Az idén ez is megszületett. Főnökének ezt sms-sezte: köszönök mindent. -A nógatást, a bizalmat, a támogatást, a türelmet. -

Több éves ismeretség után augusztus közepén újra megházasodott.

Szeptember közepén este, a munkahelyén kapott infarktust.

Szarvasra érve furcsa érzésem volt. Mintha egy modern, fekete-fehér filmbe kerültem volna, ahol filmtrükkel néhány szín is megjelenik. Egy helyi buszsofőrtől kérdeztem, merre van a temető. Körbemutatott, itt mindenki A temetésre megy. Ők voltak feketében a fehér filmen és színesben a hétköznapi dolgukra sietők. A kollégák, régi és új diákok, barátok, rokonok betöltötték a temetőt. A folyamatos szipogás, torokköszörülés, orrfújás egyet jelzett. Kemény harc folyik az előtörő érzelmekkel.

Azon túl, hogy egy régi barátot temettünk, nekünk miért is volt különleges Gábor halála? Csapatunkból ő az első, aki "természetes" halállal távozott közülünk.

Miért pont ebben kellett sietned?

Baráth Zoltán

ww.egboltos.hu