Az akrobatikus siklóernyősök világranglistáját Takáts Pál vezeti, a legtöbb trükkjét saját maga találja ki. Ha az ember tisztában van magával, ez a sport nem veszélyes: Takáts tíz éve repül, egy boka- és kéztöréssel megúszta eddig.
Gugi a szerb siklóernyőzés egyik megalapítója, és a távrepülés csúcstartója. A kezdetektől repül, pontosan
1986 decemberétől. Korábban modellezett, ejtőernyőzött és vitorlázórepüléssel
foglalkozott. 1993-ban siklóernyős pilóta lett, majd 95-től oktató. Az első
balkáni verseny szervezője 1991-ben.
Januári hidegben bandukolok a Fehérvári úton. A napsugaras nyár már rég távoli emlékképpé zsugorodott tudatom mélyén. Dani azonban vidámságával, lendületével és a repülés iránti olthatatlan lelkesedésével, nem csak az elmúlt éveket idézi, de előrevetíti az eljövendő repülések reményteli ígéretét is.
Mike: Szervusz Gyuri bátyám! Te hogyan kerültél kapcsolatba a repüléssel?
Gyuri: Még egészen gyerekkoromban érintett meg a repülés szele. Az ötvenes
évek legelején. Pécsi gyerek vagyok, és felénk a háború után nagyon sokáig igen
kemény feltételek mellett lehetett csak vitorlázni.
Fadd-Dombori egyik kempingjében beszélgetünk. Kajakos lányok jönnek-mennek
körülöttünk, az ég dörög, süt a nap és zabálnak a szúnyogok. Nehezen hoztuk
össze a találkozót, de megérte…
Az interjú személyesen az igazi. Szeretek leülni egy másik emberrel és
elbeszélgetni, mintha csak véletlenül futottunk volna össze. Erre most nem
kaptam lehetőséget, a világháló köt össze Pakssal. Nézem a világító képernyőt és
lassan leütöm az első betűket:
A Vörösmarty tér fürdik a tavaszi napsütésben. Itt találkozom Attilával. Nem
sokkal később már a repülésről beszélgetünk. Ő elstartol a sárkánnyal, én pedig
bekapcsolom a magnót és belekortyolok az üdítőmbe.
„…tudjuk, hogy itt éljük meg a legfontosabb és legnagyszerűbb találkozást
amit az ember megélhet. Odafent saját magunkkal találkozunk. Az álmainkkal és a
félelmeinkkel. Az arcunkat fújó menetszél kitisztítja a gondolatainkat.
Döbbenetesen tisztának és egyszerűnek tűnnek azok a dolgok, amelyek ott lent
olyan bonyolultak…”