Végre megszűnt a Határsáv-légtér, avagy az újabb időzített bomba
Szenzációszámba megy, hogy a jogalkotó az Európai Unióhoz csatlakozás után hét évvel módosította a 4/1998-as kormányrendeletet, a 14/2000-es KöViM rendeletet és a 26/2007. GKM–HM–KvVM együttes rendeletet, és abban a 10 km-es határsáv korlátozott légtérként való megjelölését megszüntette.
A rendeletcsomag azonban újabb időzített bombát épített a rendszerbe, hasonlóan a 2002-ben a szakszolgálati engedélyek megszerzéséről szóló 14/2002-es rendelet zavarosan értelmezhető szövegéhez. Akkor a repülő-orvosiról volt szó, és hét év alatt, a feledés homályát kihasználva és a jogalkotó szándékát kicsavarva, átértelmezték az eredeti célokat. Most sikerült újabb zavart okozni.
A módosított 4/1998-as kormányrendeletben azt olvashatjuk:
„9. § (1) Jogosulatlanul veszi igénybe a magyar légteret az a légijármű, amely az államhatár átrepüléshez szükséges, jogszabályban meghatározott engedéllyel, illetve feltételekkel nem rendelkezik.”
Az államhatár átrepüléséhez szükséges feltételek egy másik jogszabályban szerepelnek.
A 14/2000. KöViM rendelet módosítása szerint:
„3.6.1. A 117,975–137,000 MHz frekvenciasávban működő, 25 kHz vagy kisebb csatornaosztású rádiótávbeszélő
üzemmódú rádióberendezéssel kell felszerelni:
– ellenőrzött légtérben működő,
– az éjszakai VFR repülést végző,
– az államhatárt keresztező légi járműveket.”
Bár jelen jogalkalmazásig a nem ellenőrzött légtérben engedélyezett a légiközlekedés rádiókapcsolat nélkül, csak idő kérdése, hogy egy hatósági jogász kicsavarja a mondatok értelmezését és a fenti szöveg szó szerinti alkalmazásával kötelezővé tegye még a siklóernyősnek is a reprádió használatát; különösen, ha a háttérben egy fineszes rádió-forgalmazó mozgatni kezdi a szálakat, ahogyan az az orvosi esetében is történt. Hiszen a hatósági repülőorvos jogértelmezése is megváltozott, amint pénzdíjassá vált a vizsgálat. A siklóernyők alkalmasságának megítéléséhez sem kellett eljárási díjas – előbb szakszolgálati, majd később annak nyilvánvaló jogtalansága miatt hatóságira átnevezett – engedély mindaddig, amíg a pénzéhes bevizsgálók meg nem jelentek a piacon.
Tehát félő, hogy csak idő kérdése a félresikerülten megfogalmazott jogszabály átértelmezése. Ami azért is érdekes, mert a módosításokban állandó a hivatkozás az EU-s szabályokra, az alkalmazásban azonban azoktól egyre távolabb kerülünk.
Talán véletlen az oka annak, hogy ez így történt. Talán csak az, hogy az érintettek és a szakértők ismét ki lettek hagyva a tervezet megvitatásából.
Kerekes László
igazságügyi légiközlekedési szakértő