BESZÁMOLÓ

Feküdtem a fűben. próbáltátok már? az idő múlást úgy mérni hogy az arcotokat a fűbe szorítjátok és agy fűszálhoz méritek a napkorongot. tegnap megint csodálatos vörös fénnyel vonult aludni. méltóságteljesen, lassan, nehogy valaki is megfutamodásnak vélje..

Pamír ölében mögöttem foglal helyet a mindannyiunk által annyira becsült, szeretett Kisöreg.
Tolnay Pista bácsi, a siklóernyős társadalom jelképe, aki még műtétje után is, amikor csak bírt, velünk repült.

Ezt két hónappal az események után írom. Ennek ellenére még
mindig nem hiszem el, hogy ez az egész valóban megtörtént velem. Ez volt a
nyolcadik próbálkozásom világbajnokságon. Eleinte inkább csak résztvettem, a
részvétel kedvéért. Az első szintén az USA-ban volt 1993-ban , a híres Owens
Valley-ben.

Prológus

Hónapok óta készültem. Éreztem,
teremteni kell. Valami csodálatosat, jót. A napjaimból, a készülődés csillogó
köveivel kirakott út vitt a fénylő ceara-i felhő piramisok felé. Aztán az
Égiek másképp döntöttek.

avagy tudósítás – miről is? merthogy van, aki szerint ez
nem női nemzeti bajnokság; van, aki szerint az, de nem a 2., hanem az első. Mi –
a rendezők, a zsűri és a résztvevő hölgyek túlnyomó többsége – tudjuk, hogy 2.,
hogy Női, hogy Siklóernyős, hogy Nemzeti, és hogy Bajnokság. Nekünk tehát:

Ónódy Miki üzent Szerbiából: „Lehet
Kalocsán tető alá hoznák egy FAI 2 es Célraszálló Versenyt mondjuk Kalocsa Kupa
néven amelyben Bálint támogatásáról biztosított. A versenyt egy
naposra-szombatosra tervezném vasárnapi tartaléknappal.”
No gondoltam, erre én is elmennék. A
hajdúszoboszlói jó hangulatra és az ott elszenvedett kudarcomra gondoltam. A
hangulatot jó lenne újra átélni, a célra szállásomról kialakult véleményemen
pedig jó lenne változtatni.

Már Szlovákiába, a Nõi Nemzetire is úgy mentem ki, hogy
semmi mást nem szeretnék, csak egy icike-picike távot repülni. Sajnos, ott az
idõjárás ezt nem engedte meg, csak egy 5 kilométeres siklást sikerült összehozni
a Kral’ováról, s bár nagyon jó volt délután még 20 percet repülni innen, mégsem
voltam elégedett.

Még a női nemzetin jött az ötlet, hogy ha már az időjárás nem volt a
legkegyesebb velünk, akkor tarthatnánk egy pótnapot… Legyen vasárnap, és legyen
Eger. És lett. Guriga hõsies erõfeszítései sem voltak hiábavalóak a nõi „mezõny”
összekovácsolására, sokan összejöttünk aznap is (Külön köszönet a Magyar
Berciknek a kitüntetett figyelemért!)

Beszámoló az V. Nemzetközi és Országos Siklóernyős Találkozóról és az Első
Siklóernyős Célraszálló Nemzeti Bajnokságról. (2007. július 20-21-22)

Hajdúszoboszló
A már hagyományosnak tekinthető hajdúszoboszlói siklóernyős találkozó adott
helyet arra, hogy a siklóernyős pilóták is kipróbálják ennek

Hogyan is kezdődött?

Egy telefonhívással: „Guriga, lejössz
Hajdúszoboszlóra? Én szeretnék lerepülni. Menjünk együtt!”

A kiváló siklóernyős társam,
Kiss István invitálásának nem lehet ellenállni.